A pedagógia egyik feladata ,hogy az önnevelésre, az önfejlesztésre való igényt kifejlessze a gyerekekben. 

Ennek egyik alapja, hogy a gyerek szeresse azt a tevékenységet, amivel foglalkozik, hisz a megfelelő hozzáállás nélkülözhetetlen az ilyen személyiségjegyek kialakulásában. 

Azok a gyerekek, akik megszeretik a sakkot, viszonylag hamar (akár 6-7 éves koruktól), önállóan kezdik elemezni játszmáikat, mesterek játszmáit, kombinációkat oldanak meg, végjátékokat analizálnak, és a megtanult változattoktól különböző lépések gyengeségeinek felkutatásával foglalkoznak. 
 A sakk tanulásának folyamán a különböző ismeretekhez, elméleti megállapításokhoz az irányított oktatás mellett, felfedező módon jutnak el a fiatalok. Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen a sakk lenne az a tevékenység, amit a gyerekek megszeretnek, és ami által elindulhat a fent említett folyamat. Ez a lehetőség a sakk játékosságában rejlik.
 
A sakk játékossága lévén szórakoztató szerepet is betölt, oldja a feszültséget, és remek kikapcsolódást biztosít. 
Szinte kivétel nélkül minden gyerek szereti az olyan küzdelmet, ahol az ellenfél „fölé kell kerekedni” és ahol a cél a győzelem, a másik alkotó legyőzése, mindez szórakoztató formában.
 A sakk „teljes információs” játék, azaz minden játékos az összes információ tulajdonában van. 
A végeredmény nem függ a szerencsétől vagy külső tényezőtől, kizárólag a teljesítmény számít. Éppen ezért mindenki egyenlő esélyekkel indulhat neki egy-egy mérkőzésnek, nincsenek társadalmi különbségek, a lehetőségek mindenki számára ugyanazok és ez manapság nagy kincs.